
A tüdőkapacitás az a teljes levegőmennyiség, amelyet a tüdőnk képes befogadni. Idővel azonban sajnos a ez és a tüdőfunkciónk általában lassan csökken. Ráadásul egyes betegségek, mint például az asztma jelentősen felgyorsíthatja a tüdőkapacitás és -működés csökkenését, ami légzési nehézséghez és légszomjhoz vezethet. Azonban vannak olyan gyakorlatok, amelyek segíthetnek a tüdőkapacitás fenntartásában, így könnyebben megőrizhetjük a tüdő egészségét. Ezeket mutatjuk most be a cikkünkben.
A hasi légzésnek is nevezett gyakorlat a rekeszizmot veszi igénybe, amelynek a légzés során a nehéz munka nagy részét kellene elvégeznie. Ez a technika különösen hasznos a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedők esetében, mivel az ő rekeszizmuk nem működik megfelelően és hatékonyan, épp ezért erősíteni kell. A technikát leginkább akkor érdemes alkalmazni, amikor kipihentnek érezzük magunkat.
A rekeszizom-légzés lépései:
Lazítsuk el a vállunkat, és feküdjünk hanyatt.
Helyezzük egyik kezünket a hasunkra, a másikat pedig a mellkasunkra.
Lélegezzünk be az orrunkon keresztül 2 másodpercig, érezzük, ahogy a levegő a hasunkba áramlik, majd ahogyan a hasunk kifelé mozog. A hasunknak többet kell mozognia, mint a mellkasunknak.
Lélegezzünk ki 2 másodpercig az összeszorított ajkakon keresztül, miközben nyomjuk a hasunkat és ismételjük meg a gyakorlatot.
Ez a technika lelassíthatja a légzést, csökkentve az azzal járó munkát azáltal, hogy a légutakat tovább nyitva tartja. Ez megkönnyíti a tüdő működését, és javítja az oxigén- és szén-dioxid cserét.
A metódus
Lassan lélegezzünk be az orrlyukainkon keresztül.
Szorítsuk össze az ajkainkat, szorosan.
Lélegezzünk ki a lehető leglassabban az összeszorított ajkakon keresztül. Ennek legalább kétszer annyi ideig kell tartania, mint a belégzésnek.
Ezt követően ismételjük meg a gyakorlatot.
Ez a mélylégzési technika segít javítani a stressztűrő-képességet, és ehhez képeket vagy fókuszszavakat és -mondatokat használ. Választhatunk olyan fókuszszót, amely mosolyt csal az arcunkra, amely megnyugtat, vagy egyszerűen csak semleges. Ilyen például a béke, az elengedés vagy a relaxáció. De lehet bármilyen szó, ami megfelel; a lényeg, hogy összpontosítsunk és ismételjük a gyakorlatunk során.
Kezdetben a légzésfókusz-gyakorlatunk legyen 10 perces majd fokozatosan növeljük, legalább napi 20 percre.
Így végezzük el
Üljünk vagy feküdjünk le egy kényelmes helyre.
Helyezzük egyik kezünket a köldökünk alá, miközben a hasunkat lazán tartjuk, és figyeljük meg, hogyan emelkedik minden belégzéskor és hogyan süllyed minden kilégzéskor.
Lélegezzünk tudatosan anélkül, hogy megváltozna közben a légzésünk.
Kis idő elteltével kezdjük el váltogatni a normál és a mély légzéseket. Vegyünk észre minden különbséget a kettő között. Figyeljük meg, hogyan tágul a hasunk a mély belégzéseknél.
Kezdjük el a mély légzést képzeletbeli képekkel és a választott fókuszszóval vagy mondattal kombinálni.
Képzeljük el, hogy a belélegzett levegő a béke és a nyugalom hullámaival mossa át a testünket. Magunkban ismételjük azt, hogy "Békét és nyugalmat lélegzek be".
Kilégzéskor pedig engedjük ki a feszültséget és a szorongást. Ilyenkor mondjuk magunkban azt, hogy most "A feszültséget és a szorongást lélegzem ki.".
A légzésgyakorlatok végzése mellett ne feledkezzünk meg az inhalátorok használatáról sem. A Microlife kompakt inhalátorait az egész család használhatja, ráadásul kompakt méretének köszönhetően könnyedén szállítható is.