Az illóolajok növényekből kivont vegyületek, amelyek a növény illatát és ízét, vagyis "esszenciáját" tartalmazzák. Az egyes illóolajok jellegzetes esszenciáját pedig az aromás vegyületek adják. Desztillációval (gőz és/vagy víz segítségével), továbbá mechanikus módszerekkel, mint például hidegsajtolással nyerik ki. Miután az aromás vegyületeket kivonták, egy hordozóolajjal kombinálják őket, hogy egy felhasználásra kész terméket hozzanak létre.

Az olajok előállításának módja fontos, hiszen a kémiai eljárással nyert illóolajok nem tekinthetők valódi illóolajoknak. Az ilyen típusú olajokat leggyakrabban az aromaterápia részeként használják, ahol különböző módszerekkel belélegzik, inhalálják őket, így a jótékony hatású anyagok kölcsönhatásba léphetnek a szervezetünkkel. Az illóolajok aromáinak belélegzése stimulálhatja a limbikus rendszer egyes területeit, amely az agy azon része, ami szerepet játszik az érzelmekben, a viselkedésben, a szaglásban és a hosszú távú memóriában. 

Így például az emlékekre is hatással van. Ezért lehetséges az, hogy az egyes illatok, szagok, érzelmeket, emlékeket válthatnak ki az emberekből. A limbikus rendszer számos tudattalan élettani funkció, például a légzés, a szívverés és a vérnyomás szabályozásában is szerepet játszik, így az illóolajok közvetve akár fizikai hatást is gyakorolhatnak a szervezetre.

A só-, vagy másnéven haloterápia a sós levegő belégzését jelenti. Egyesek kutatások szerint hatékonyan kezelheti az olyan légzőszervi megbetegedéseket, mint például asztma, krónikus hörghurut, vagy az allergia. Ezenkívül:

• enyhítheti a dohányzással kapcsolatos tüneteket, például a köhögést, a légszomjat és a zihálást,
• segítséget nyújthat a depresszió és a szorongás kezelésére,
• csökkentheti bizonyos bőrbetegségek, mint például a pikkelysömör, az ekcéma és a pattanások tüneteit.

A haloterápia eredete a középkorig nyúlik vissza, érdekes módon a kutatók azonban csak nemrégiben kezdték el tanulmányozni a lehetséges előnyeit. Általában száraz és nedves módszerekre bontják, attól függően, hogy a sót hogyan adagolják. A sóterápia száraz módszeréhez egy "sóbarlangba" kell menni, amely mentes a páratartalomtól. A hőmérséklet hűvös, a kezelések pedig általában 30-45 percig tartanak.

Egy halogenerátornak nevezett készülék a sót mikroszkopikus részecskékké bontja, és a helyiség levegőjébe juttatja. A belélegzett sórészecskék állítólag elnyelik az irritáló anyagokat, beleértve az allergéneket és a toxinokat is, a légzőrendszerből, így csökkentik a gyulladást, és a légutak kitisztulnak.

A sószemcsék állítólag hasonló hatást gyakorolnak a bőrre is, mivel felszívják a baktériumokat és más szennyeződéseket, amelyek számos bőrbetegségért felelősek. A só állítólag negatív ionokat is termel, ami arra készteti a szervezetet, hogy több szerotonint szabadítson fel, ami egy boldogsághormon. Ezt azonban kutatásokkal még nem támasztották alá.

Azonban ha kifejezetten a légutakat szeretnénk vele tisztítani, valamint az asztma és a COPD tüneteit csökkenteni, akkor sóinhalátort is használhatunk otthon. A száraz módszer mellett létezik egy ún. nedves módszer is, amely lehet:

• sós vízzel való gargalizálás,
• sós víz fogyasztása,
• sós vízben való fürdés,
• sós víz használata az orröblítéshez.

A porlasztó egy olyan kis készülék, amely folyékony gyógyszerből párát hoz létre, lehetővé téve a gyógyszer gyorsabb és könnyebb felszívódását a tüdőbe. Így célzott és hatékony kezelést lehet nyújtani különféle betegségek, például asztma, hörghurut vagy COPD esetén. Általában akkumulátoros, illetve hálózatra csatlakoztatható változatban is kaphatók, így vannak hordozható, és kizárólag otthon használható típusok is. 

A készülékek tartalmaznak egy légkompresszort, és egy kis tartályt a folyékony gyógyszerek számára. Található még bennük egy cső, amely összeköti a légkompresszort és a gyógyszeres tartályt, szájrészt vagy maszkot, amely a pára belégzéséhez szolgál.

A porlasztó számos betegség esetén hasznos, többek között:

• krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD),
• asztma,
• bronchiectasis,
• cisztás fibrózis,
• tüdőfibrózis.

A porlasztók tehát a gyermekek számára is hasznos gyógyszeradagolási módot jelentenek.

A gőz belégzése nem kezeli közvetlenül a betegséget, de segíthet a nyálka fellazításában és az arcüregek irritációjának csökkentésében. Egyébként ez az egyik legszélesebb körben használt házi gyógymód az orrjáratok megnyugtatására és megnyitására, valamint a megfázás vagy az arcüreggyulladás tüneteinek enyhítésére. A gőzterápia során a meleg, nedves levegő az az orrjáratokban, a torokban és a tüdőben lévő nyálka fellazításával fejti ki hatását, ami enyhítheti az orrjáratokban lévő gyulladást.