Sokat írtunk már arról, hogy az inhalálás segít a COPD-s valamint az asztmás megbetegedéseken. Ám a gyulladás csökkentésén túl a tüdő légútjait is megnyitja. De vajon mennyit számít ez az állóképesség és a sport szempontjából? Mielőtt ennek utánajárnánk, először nézzük meg röviden, hogy mi is az inhalációs terápia, és mikor alkalmazzuk.
Az inhalációs terápia lényege, hogy belégzéssel a gyógyszert, gyógyvizet vagy sót közvetlenül a gyógyítandó területre juttassuk, hiszen ott képes gyorsan és hatékonyan hatni.
A gyógyszerek a gyomorból és az emésztőrendszerből sokkal lassabban szívódnak fel, mintha közvetlenül a gyógyítandó területre juttatnánk őket, épp ezért hatékony, ha a légúti megbetegedések kezelésekor inhalációs készüléket használunk. Az alkalmazását tekintve használható állandó vagy szezonális allergiára, asztmás megbetegedésre, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) esetében, illetve egyéb légúti problémák, például tüdőgyulladás, gyermekkori krupp kezelésekor.
Mivel az inhalálás nemcsak gyorsan csökkenti a gyulladást, de a légutakat is megnyitja, így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy vajon használható-e a kezelés például a sportteljesítmény növelésére is?
Az inhalátor edzés előtti használata segíthet megelőzni az olyan tüneteket, mint a sípoló légzés, a köhögés és a légszomj. Ez lehetővé teheti számukra, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsák anélkül, hogy az állapotuk hátráltatná őket.
Vannak azonban olyan asztmagyógyszerek, például a béta-agonisták, amelyek teljesítményfokozó hatásúak lehetnek. Ezek a gyógyszerek a légutak tágításával és az izmok oxigénáramlásának növelésével hatnak, ami javíthatja az állóképességet és csökkentheti a fáradtságot is. A profi sportban a kortikoszteroidokat tartalmazó inhalációs gyógyszereket például a Nemzetközi Antidopping-csoport, a WADA tiltólistára is helyezte. Mégpedig azért, mert egy hét alatt akár 2 kilogrammos súlycsökkenést is el lehet vele érni anélkül, hogy az erő csökkenne. Épp ezért például a kerékpárosok körében igencsak népszerű volt.
Az asztmagyógyszerek többsége tehát képes arra, hogy növelje a sportteljesítményt, azonban a profi sportban a legtöbb doppingszernek minősül. Más a helyzet azonban akkor, ha nem asztmagyógyszert, hanem sót, netán Salvus vizet juttatunk a területre. Ezeknek elsősorban erős nyákoldó hatásuk van, így az inhalálást követően semmiképp sem érdemes sportolni. Azonban a gyógyulás után a tiszta tüdővel, valamint a szabad légutakkal egyértelműen növelhető a sportteljesítmény.