Ezért fontos a munka-magánélet egyensúly.
“8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” - a Beatrice dala egy igazán boldog, utópisztikus világ képét festi le elénk, de sajnos mostanában nem ez a jellemző. A 8 óra munka utazással, készülődéssel együtt inkább 11, a 8 óra szórakozás jelentős részét sokkal inkább a házimunka és a gyermekek nevelése teszi ki - és örülünk, ha van időnk főzni. A 8 óra pihenés a stressz miatti álmatlan forgolódást is beleszámítva inkább 6, jó esetben 7 óra.
Nagyon messze vagyunk tehát a Nagy Feró által lefestett képtől - pedig valóban tényleg ez lenne az ideális egyensúly. De hogyan teremthetjük meg mindezt?
A stressz (legalábbis a negatív, ún. distressz) rengeteg baj okozója lehet. A szervezetünk folyamatosan készenléti állapotban van, zakatol az agyunk, a vérnyomásunk pedig az egekbe szökik. Ha pedig mindez nem lenne elég, olyan tünetek is társulnak mellé mint:
Ráadásul a stressznek hosszú távon szerepe van:
A stressz tehát fizikailag és mentálisan is megterhelő. A legtöbb ember persze igyekszik tompítani a stressz hatását: alkohollal, extra szénhidráttal, csokival satöbbi.
A szervezetünk a stresszre az ún. stresszhormonok (adrenalin és kortizol) felszabadításával reagál. Ezek a hormonok az ősidőkben felkészítették a szervezetet a harcra vagy épp a menekülésre - és ez a szerepük tulajdonképpen azóta sem sokat változott. (Csak a világ változott - sokat.)
Amikor stresszelünk, a szív gyorsabban ver, és összehúzza az ereket, hogy a végtagok helyett több vér jusson a szervezet egészébe. Az erek összehúzódása és a pulzusszám növekedése pedig vérnyomás-emelkedéshez vezet, igaz csak átmenetileg. Amikor ugyanis a stresszreakció elmúlik, a vérnyomás visszatér a stressz előtti szintre. Ezt nevezik szituációs stressznek, és bár első látásra rövid életűnek tűnnek, hosszú távon magas vérnyomáshoz vezetnek.
Az ember társas lény, és mint olyan, szüksége van a kapcsolatokra, a szórakozásra. Bármekkora a rohanás, bármekkora a nyomás, mindig szakítsunk időt arra, hogy a családunkkal, a barátainkkal legyünk. Hétvégén hagyjuk a munkát, menjünk el közösen kirándulni, üljünk be valahova egy italra és beszélgessünk a barátainkkal arról, ami épp nyomaszt minket. (De vigyázzunk arra, hogy tényleg beszélgetés legyen, az egyoldalú panaszkodás hosszú távon senkinek sem tesz jót.)
Ha egyébként is túl sok a teendő, ne vállaljunk be szívességet a barátunknak, családtagunknak, mert az csak növeli a belső feszültséget. Készítsünk egy listát a teendőinkről, amiben vázoljuk fel a legsürgősebb ügyeket, és ezeket végezzük el először. Ha már úgy érezzük, hogy felszabadult egy kis időnk, nyugodtan bevállalhatunk mást is, de a plusz munka mindig plusz stresszt jelent.
A munkahelyeken a legfőbb stresszforrás a közvetlen felettes, de előfordul, hogy egy-egy áskálódó kolléga okozza az álmatlan éjszakákat. Próbáljuk meg velük átbeszélni, hogy rossz hatással van ránk, és nem hogy ösztönöznének, de még inkább visszavetik a munkamorált. Ha nem sikerül dűlőre jutni, akkor pedig itt az ideje a munkahely váltásnak.
Gondoljuk át jó előre, hogy mi bosszanthat fel minket az adott napon. Ha megfigyeljük, a legtöbbször ugyanaz a dolog áll a háttérben: dugó, egy-egy kolléga csipkelődése, vagy épp a főnök negatív hozzáállása a munkánkhoz. Ha tudjuk, kerüljük el a kontaktot, és minél kevesebb időt töltsünk olyan személyek között, akik elszívják a kreatív energiáinkat. Az energiavámpírok tényleg léteznek, és köztünk járnak - de mi döntjük el, hogy mennyit adunk nekik az erőnkből.
Rendszeresen eddzünk, sétáljunk, fussunk, biciklizzünk naponta X órát. A sport oldja a fizikai feszültséget, és tágítja az ereket, így rendszeres testmozgással elkerülhető a magas vérnyomás is. Persze az is sokat segít, ha korlátozzuk az alkoholfogyasztást, nem dohányzunk és minél kevesebb szénhidrátot eszünk.
Ha tudjuk, hogy sokat stresszelünk, mindenképp fontos, hogy rendszeresen mérjük a vérnyomásunkat és naplózzuk a méréseket. Túl magas vérnyomás esetén pedig forduljunk a háziorvosunkhoz.